Ahogy telik az itt eltöltött idő és folyamatosan esnek ki a csontvázak, egyre inkább mélyül ès tisztul a folyamat. Izgalommal és nem félelemmel várok már mindenegyes találkozást önmagammal ebben a mágikus térben. Kemény szertartások vannak mögöttem (az utóbbi 3), ahol is életem összes területét érintve minden terítékre került.
Az Mesternövényem is dolgozik, egyfajta régészeti munkát végez, elfeledett emlékek és érzések, szőnyeg alá söpört félelmek és sérelmek hallatják hangjukat ismét. Minden szertartás során újra élem, ahogy elakadok a szülőcsatornában köldökzsinórral a nyakamon és fuldoklom…rohadt ijesztő, halálfélelem és társai…majd jött a felismerés és megértés, kiterítve életem számos történését szemembe röhög a valóság, egész életemben a születèsem élményét ismételgettem különböző szituációkban és személyekkel, akár úgy, hogy az emberi kötelékeimben gyakran én voltam az, aki a túl szoros köteléket veszélyforrásként érzékelve fojtógatóan a nyaka köré tekerve fuldoklóan robbantott és menekült.
Tegnap este áttörés volt… annyira boldognak érzem magam azóta...
A múlt éjjeli szertartáson is, jött ez a születés élmény, tudatosan engedtem, hogy megfulladjak küzdés nélkül, engedve, hogy minden szertefoszoljon a Semmiben, szétestek az arcok és már nem tudtam felidézni a neveket sem, még a fiamét sem… légüres tér, ott sok mindent láttam, ebbe most nem mennék bele, majd az első lélegzetvétel, ami boldog volt és másmilyen, mint eddig, átjutottam a szülőcsatornán, utána minden más lett, kiterjesztett, kitágult, boldog, könnyed, még szórakoztató is órákig egy újszülött szemmel teljes transzban hosszú órákon át, gyógyító teljes elfogadásban, közben rácsatlakozva egy univerzális csatornára, (shipibo rádió, az ikarok is csak úgy maguktól buggyantak fel bennem, úgyhogy picit követve a Sámánt, én is énekeltem
