Elérkezvén az utolsó szertartás (12.) estéjéig, a kacskaringósnak tűnő út szépen kiegyenesedett, és felfedezhető visszatekintve az elmúlt 1 hónapra a kaotikus rend és tudatos vezetettés
Lezáró szertartás következik, ahol is a Sámán az ikarokon keresztül energetikailag lezárja a diétát, igy holnap reggel (végre) 1 hónap után kapok sót az ételbe, ami nagyon hiányzott… elég jól bírom a terhelést, akár az egyhangú étkezést is, ha szándékkal erősítem, de bevallom, 1-2 napja már nagyon nyűglődtem magamban a kaja miatt…
Hétvégén már otthon leszek, bár hétköznapi értelemben az otthon fogalma is kérdőjelessé vált. Nem is tudom megfogalmazni, főleg röviden, de úgy érzem nem is kell, mi minden történt bennem… nagy elengedések, lezárások, átkódolások, elfogadás, kinyílás. Változás, átalakulás, újjászületés
Azért még néhány sor a legutóbbi szertartás belső megtapasztalásáról. Azt hittem közvetlen előtte, a nehezén túl vagyok, mert hát volt 2-3 nagyon kemény megélés, és utána nagyon felfelé röppenő élmények szikráztak bennem. Így nagy volt a meglepetés, azt hiszem, eddigi legnehezebb éjszakámat éltem meg, ami borzasztó hosszú volt időben és intenzitásban is. Minden más volt, mint valaha korábban bármikor is az ilyen szertartásokon.
Igazi ember próbáló őrület határán szörföző percek, órák voltak ezek, ahol is minden félelem és kísértés szép egymásutániságban testet öltött. Most segítséget nem kaptam és nem kértem, mert éreztem, hogy ezen most egyedül kell végig mennem. Végig mentem, aminek a végén egy olyan katarzis csúcsosodott ki, mely talán még soha nem történt meg velem, minden síkon. Beavatáson beavatódtam.