Szeretem, amikor visszatérve egy pontra- legyen ez egy helyszín, egy kapcsolat vagy egy személy- a változás egyértelműen rám mosolyog.
Szeretem ezt a mosolyt, a minden-mindig változik mosolyt. S ez tényleg így.
Ugyanott, de belül már valahogy másképp.
Izgalom és kíváncsiság most is van, naaa az mindig van
de talán a legizgalmasabb a saját megnyilvánulásaim másságának megtapasztalása, s megfigyelése… Bevallom, néha csak a befelé kikerekedő szem marad- aztaaa erre teljesen másképp reagáltam- tudatosodik.Amikor a reagálás változik, de nem egy erőltetett megjátszóssá, hanem a robotpilótából a szívből jövő felé, akkor tudom, hogy valami tényleg átalakult.
Számomra ezek a pillanatok útjelző táblák is, hogy az utamon haladok. Nem a konkrétumok a lényegesek most, sokkal inkább, ami megmutatja magát mindezeken keresztül.
Másfél év, rövid időn belül megannyi tapasztalás és hála a perui elvonulásoktól kezdve a jóga és Vipassana gyakorlásokon át, család és barátok, és akár az utcán hozzámforduló és tükröt tartó idegenek felé is
Akkor most Berlin, ismét…
