#5 - Kihívás és eufória Bali tengerpartjain

Bali csodálatos tengerpartjain járva, nemcsak egyik ámulatból a másikba zuhanunk, hanem bizony kőkemény kihívásokkal is szembesülhetünk. Néhol egy-egy partszakaszra lejutni emberpróbáló feladat is lehet, sziklákon kúszva-mászva, gyökerekbe kapaszkodva-húzódzkodva juthatunk le a kiszemelt, szemet gyönyörködtető partra. Talán az egyik legnagyobb kihívást Nusa Penida jelenti, ahol kb. 170 méter magaságból ereszkedünk alá a mélységnek- verejték cseppekben úszva-  hogy megmártózhassunk az óceánba. Másik nagy kedvenc, Diamond Beach is kalandos odavezető utat kínál, bár kicsit könnyebb, mint Nusa Penida. Tériszonyosok dolgozhatnak ezeken a helyeken a fóbiájukkal- én is ezt tettem- igazi bátorság próbaként. Több, mint 20 éve önismereti utat járó emberként, pontosan tudom, hogy amerre félelem van, arra menni kell... A félelem, mint egyfajta útjelző tábla, irányt mutat és rámutat.



Nusa Penida  és a megérkezés örömteljes pillanatai

Lenézve a mélységben lévő partszakaszra, hihetetlen izgalom fogott el, hívott, mindeközben a szorongásnak köszönhetően taszított is. Végül a hívás erősebb volt, mint mindig, és a félelemmel, mint energiával együtt mozdulva (hiszen minden energia, a félelem is) indultam útnak. Kezdetben könnyedén, de volt egy pont, ahol felerősödött a félelem olyannyira, hogy remegő testtel megtorpanva, egy szikla falra tapadva lefagyva csak álltam, hogy mi  a fenét is keresek itt... Alattam a mélység, fölöttem a magasság. Itt nem maradhatok... félúton. Akár a  hétköznapi életünkben is, az mindennapos dolgainkban is előfordul ez az érzés. Elindulunk valamiben, de félúton megtorpanunk, valamilyen félelem, beidegződés hatására- ha engedjük- hogy a félelem vagy kényelem miatt megálljunk vagy visszaforduljunk, nincs mese, a félelem győzött. Leérve a partra eufória, és nemcsak amiatt a külső csoda miatt ami lent vár, hanem amiatt a belső csoda miatt is, ami akkor érzünk, amikor az ember újra és újra legyőzve önmagát, ráébred Önnön erejére. Arra a belső erőre, ami a bátorságból fakadó képességünk, képesség megmutatni magunknak mennyivel többek vagyunk és több a világ, mint amennyit egonk képzel magáról avagy a világról, ezáltal tágulhat a világképünk és tudatosságunk is.

A többi csodálatos helyről és megélésről nem is beszélve, fantasztikus ételek, vízi sportok lehetőségei (szörfözést és a jetskit én is kipróbáltam- és bevallom- nagyon élveztem, bár a szörf oktatásnál, többet voltam a hullámok alatt, mint a deszkán), hotelek és másfajta szálláshelyek, warungok és társai medencékkel, óceánra nyíló panorámával és szívből jövő elképesztő balinéz kedvességgel :)